Elérkezett az ideje, hogy a nehéz kezdetek után megosszam veletek az eddigi legkedvesebb külföldi munkatapasztalatomat is. Nem sokkal azután, hogy hazajöttem Ausztriából, felvettek masszőrnek egy öt csillagos német szállodába, a Grand Hotel Seeschlösschenbe. Mivel év elején mindig visszaesik a turistaforgalom a Timmendorfer Strand nevű tengerparti kisvárosban, a szálloda erre az időszakra bezárt. Így némi feltöltődés után 2017. március 1-jén állhattam munkába.

A spa részleg első pillantásra valóságos labirintusnak tűnt, ugyanakkor igazán stílusos és elegáns volt a sok tengerparti motívummal, keleties dísztárggyal és meleg színnel. Amikor a spa vezetőnő először végigkísért ezen a szépséges útvesztőn, máris tudtam, hogy szeretni fogok itt dolgozni. Végre használhattam a lávaköves masszázst is a klasszikus technika mellett, sőt megtanultam többféle peelinget, pakolást, a hamam masszázst és a Seeschlösschen saját speciális masszázsát.

Kevesen voltunk a spa részlegen, így eléggé családias hangulat alakult ki. Rajtam kívül egyetlen külföldi kozmetikus, Ebru dolgozott csak a csapatban. De mivel akkor már több, mint húsz éve volt annak, hogy elköltözött Törökországból, ő is tiszteletbeli németnek számított a szememben. Több olyan kedves kis szokása volt a csapatnak, amire szeretettel emlékszem vissza. Az egyik ilyen hagyomány az, amikor az újonnan érkezett kollégák nevét, és a születési dátumát ráírják a szekrényére. Én is szinte azonnal kaptam egy kis dekorációt az enyémre. A másik fontos szokás, hogy az, akinek szülinapja van, visz magával egy kis sütit vagy szendvicseket, a többiek pedig közösen vesznek neki egy ajándékot és felköszöntik őt. Szokás volt emellett az is, hogy a főnök minden ősszel meghívja vacsorázni a spa csapatot a fondue éttermébe.

A Seeschlösschenben végre olyan munkahelyem volt, ahol igazán megbecsültek, ráadásul azt csinálhattam, amit szeretek, így rengeteg sikerélményem szereztem. Emellett biztonságban érezhettem magam. Nagyjából minden kiszámítható volt; mindig időben kaptam a fizetést, és ha akadtak is olyan napok amik elejétől a végéig be voltak táblázva, túlórázni soha nem kellett. Az egyetlen, ami kissé váratlanul ért, az volt, hogy időnként nekem is be kellett ülnöm a spa recepcióra, ha a spa vezetőnő szabadságon volt vagy éppen szünetet tartott. Ez a feladatkör nem kifejezetten egy introvertált személyiség álma. Bakiztam is néhányszor még az elején, de aztán belejöttem a dologba annyira, hogy még a hoteltesztelő előtt is megálltam a helyemet 😉

Még egy szempontból nagyon jó dolgom volt ezen a helyen. Nem csak végzett kozmetikusok, dolgoztak a spa részlegen, hanem két tanuló lány is, akiknek természetesen a fő feladatuk a gyakorlás volt. Többször előfordult, hogy én voltam a próbababa az arckezeléshez, manikűrhöz vagy pedikűrhöz.

Szabadidőmben, felfedeztem a környékbeli nagyobb és kisebb városokat; Lübecket, Hamburgot Travemündét és persze magát Timmendorfer Strandot is. Nagyon szerettem a Balti-tenger közvetlen közelében élni. Éppen úgy megvolt a varázsa és a különleges hangulata ennek a világnak is, mint amikor Angliában az erdő közepén laktam. Viszonylag hamar kialakultak a törzshelyeim is. Az első a Junge Bäckerei nevű üzletlánc egyik helyi péksége volt. Szabadnapokon szinte már elmaradhatatlanná vált az ottani isteni finom koktélparadicsomos tojásrántotta. Azóta „kinőttem” ezt az ételt, és áttértem a csicseriborsós-zablisztes vegán verzióra, de a Németországban töltött időszak alatt gyakorlatilag megunhatatlan volt számomra.

A másik kedvenc helyem a Wolkenlos. Képzeljetek el egy japán beütésű, stílusos külsejű éttermet egy mólón felépítve, aminek ráadásul üvegből van az alja, így látjátok magatok alatt a tengert! Ez a zseniális ötlet azonnal megfogott, és meg is tartott engem, mint visszajáró vendéget. Szertartássá vált számomra, hogy szabadnapokon minden délután viszem magammal a laptopomat, beülök a Wolkenlosba egy-két ír kávéra, és közben szorgalmasan gyarapítom a Farkasok birodalmának oldalait.

Nem csak az új könyv írásával és az anyagi háttér megteremtésével haladtam jól. Azután, hogy belépett a képbe a lehető legjobb fordító, követte őt a lektor is, akinek egyaránt anyanyelve a magyar és az angol, és a borítótervező, akinek az egyik munkájába teljesen beleszerettem. Minden szépen elkezdett összeállni tehát, amit munka és önmegvalósítás szempontjából elképzeltem.

A munka világán kívül viszont nem igazán találtam a helyemet. Több hónapig nagyon boldog voltam, amiért kifogtam végre egy olyan helyet mint a Seeschlösschen. Tökéletesen elégnek éreztem munkanapokon a kollégáim és a vendégek társaságát, szabadnapokon pedig az írással töltött órákat. Az első hazalátogatásom billentett ki igazán az egyensúlyból.

Augusztus közepén öt napra mentem haza az egyik barátnőm esküvője miatt, ebből kettő utazással telt. Jól éreztem magam, együtt örültem Enikővel és Viktorral. Ugyanakkor tudatosult bennem az is, hogy mi az ára a szuper munkahelynek és a magyar viszonylatban kiemelkedő fizetésnek. Egy kicsit letargiába is zuhantam a visszautazáskor, és akkor kezdtem el először azon töprengeni, hogy megéri-e a dolog hosszú távon.

Természetesen próbáltam volna barátkozni Németországban is, de most ez volt az az életterület, ami valahogy nem alakult szerencsésen. A környéken élő magyarok közül akadt, akinek teljesen kitöltötte az életét a munka és a párkapcsolat, barátkozni pedig már nem igazán maradt ideje és energiája. Másokról hamar kiderült, hogy nem barátjuknak, hanem párjuknak szeretnének, én viszont nem tudtam viszonozni az érdeklődést. A Timmendorfban élő németek felé is próbáltam nyitni, de egy jól összeszokott társaságba bekerülni, akiknek az anyanyelve ráadásul különbözik az enyémtől, nagyon nem volt egyszerű számomra. Nem is igazán jött össze.

Végül nem sokkal az éves szezon vége előtt döntöttem úgy, hogy hazaköltözöm, hiszen tulajdonképpen a célt, amit kitűztem magam elé, már bőven teljesítettem. Sikerült megkeresnem a pénzt minden munkára, ami A Kianit Szövetség angol változatának megszületéséhez kellett, ráadásul ismét félre is tudtam tenni.

Így a céges szezonzáró buli nekem egyben a Seeschlösschentől való búcsút is jelentette. Büszke vagyok rá, hogy egy darabig a spa csapat része lehettem, és hálás vagyok az életnek, amiért egy ilyen munkahelyet sodort elém. Azóta Magyarországon is egyre több sikerélményem volt, így túlzás nélkül állíthatom, hogy ez a tapasztalat sorsfordító volt számomra.