Múlt héten arról írtam, mit tehetünk egészségünk megőrzéséért az őszi és téli időszakban testi szinten. Most egy kicsivel tovább lépve rátérünk a lelki egyensúlyra, ami szintén nagyon fontos ahhoz, hogy elkerüljük a betegségeket. A jelenlegi válsághelyzet alaposan próbára teszi azt a képességünket, hogy milyen gyorsan találunk vissza a saját belső egyensúlyunkhoz.

Gyakran hallani, hogy minden fejben dől el. Sok igazság van benne, hiszen a gondolataink különböző érzéseket hívnak bennünk életre. Ha pedig egy lehúzó érzelem túlságosan eluralkodik rajtunk, és túl hosszú ideig velünk marad, rányomja bélyegét a testi egészségünkre is. A félelem és a bánat jelentősen csökkentik az immunrendszerünk hatékonyságát. A harag állapotában pedig a szervezetünk olyan mérgeket választ ki, amelyet bár az ellenségnek szán, végül saját magát pusztítja vele. Az lenne tehát a megoldás, hogy száműzzük életünkből az összes érzelmet az örömön kívül? Aligha. Az összes érzelem tanít nekünk valamit, de tudnunk kell a helyükön kezelni őket.

Félelem:

Valószínűleg senkinek sem kell bemutatni a vizsgadrukkot, vagy azt az érzést, amikor egy új élethelyzetbe kerülve a torkunkban dobog a szívünk az idegességtől. A félelem ilyenkor óvatosságra int minket. Arra figyelmeztet, hogy a számunkra még szokatlan és ismeretlen körülmények között körültekintően viselkedjünk. Ha azonban a félelem szorongássá vagy rettegéssé állandósul bennünk, már az életerőnket és cselekvőképességünket korlátozza. Hiszen hogyan is élhetne szabadon az, aki csak FÉLig van ELEMében?

Harag:

Többször kerülünk olyan helyzetbe, amikor mások akarva-akaratlanul a határainkat tapossák. A jogos harag nagy szolgálatot tesz nekünk abban, hogy kiálljunk magunkért. Ám ha hosszú távon őrizgetünk régi sérelmeket, előítéleteket és a harag ok nélküli, állandó gyűlölködésbe csap át bennünk, előbb-utóbb felemészt minket.

Bánat:

Mivel az élet folyamatos változások sorozata, gyakran kell szembesülnünk azzal, hogy véget ér egy számunkra értékes kapcsolat vagy egy kellemes állapot, amelynek elvesztése fájdalommal jár számunkra. Ilyenkor természetes, hogy egy gyászfolyamaton megyünk keresztül, és szomorúak vagyunk. Ám ha ez az érzelmi állapot tartósan megmarad, az legyengít minket, és megakadályoz abban, hogy nyitott szívvel és a várakozás örömével forduljunk az új lehetőségek felé.

Öröm:

A legközkedveltebb érzés, amit sokan szeretnének életük minden percében magukénak tudni. Viszont ahhoz, hogy az örömöt a legtisztább formájában tudjuk megélni, át kell engednünk magunkon az összes többi érzés tapasztalatát. Nélkülük ugyanis a legpozitívabbnak mondott érzelem giccses cukormázzá fokozódik le.

Együttérzés:

Kiemelt fontosságú az emberi kapcsolatokban. Ahhoz, hogy valakinek az érzelmeiben őszintén osztozni tudjunk, természetesen elengedhetetlen, hogy megengedjük magunknak a félelem, a düh, a bánat és az öröm megtapasztalását is.

Mit tehetünk a lelki egyensúlyunk megőrzése érdekében?

Nagyon sokféle stratégia létezik a túlcsorduló érzelmek lecsapolására. Egy jó beszélgetés a barátokkal ráébreszthet, hogy nem vagyunk egyedül, és akadnak támogatóink az éppen félelmetesnek tűnő élethelyzettel való megküzdésben. Egy alapos edzés nagyszerűen levezeti a felgyülemlett dühenergiákat. Ha pedig ki tudjuk írni magunkból a bánatot, máris megkönnyebbülünk egy kicsit.

A mostani válsághelyzetet azonban olyan mértékben súlyosnak érezhetjük kollektív szinten is, hogy a megszokott praktikák alkalmazása nem feltétlenül elég a lelki egyensúly megőrzéséhez. Erre az időszakra van egy külön, a fentieknél szélsőségesebb módszerem, ami nekem beválik.

Bármi is a legrosszabb forgatókönyv számodra a jelenlegi helyzetben, egy pillanatra képzeld el, hogy valóra válik! Mit tennél? Hogyan éreznéd magad? Mi lenne az, ami erőt ad a folytatáshoz? Nem kell túlságosan hosszú időt tölteni a sötét fantáziák között. Elég, ha meg tudod válaszolni magadnak ezeket a kérdéseket, és ha beleérzel a szabadságba, amit az ad, hogy miután mindent elvesztettél, nincs több veszteni valód.

Ha sikerrel jártál, engedd el ezeket a képeket, és a továbbiakban kizárólag arra összpontosíts, aminek a megvalósulását látni szeretnéd, mind a saját életedben, mind kollektív szinten! Dolgozd ki ezt a képet a legapróbb részletekig! Nagyon fontos, hogy hol van a fókuszod, mert afelé fogsz tartani.

Legszemléletesebben úgy tudnám érzékeltetni a fenti módszer lényegét, ha arra gondolsz, hogy egy vékony pallón kell átkelned egy szakadék egyik oldaláról a másikra. Bár tudatában vagy annak, hogy alattad a mélység húzódik, nem lefelé fordítod a tekintetedet, hanem a célod felé, ami a túlsó oldal.

Hiszek benne, hogy előbb-utóbb sikerül átkelnünk a szakadékon, ami most fenyegetőnek tűnik, és a túlsó oldalon egy olyan új normális életet felépíteni, ami sokkal jobb lesz, mint a régi volt.