A következő két hétben az öngyógyítás képességét járjuk körül egy kicsit. A legtöbben ezt nyilván egy fantasyba illő varázserőnek gondolják, hiszen ki lenne képes egyetlen pillanat alatt regenerálódni egy halálos sérülés után? Ebben a formában valóban egy olyan képességről van szó, ami remekül feldobhat egy világot, ahol a mágia kulcsszerepet játszik. Ám a valóságban nagyon is komoly tudományos alapjai vannak annak, hogy az elme erejével való öngyógyítás lehetséges. Dr. Bruce Lipton fejlődésfiziológiai biológus részletesen kifejti ezt az elméletet A hit biológiája című könyvében.

Azoknak az eseteknek kezelésében, amikor az azonnali ellátás életmentő, a modern orvostudomány kifejezetten hatékony. Ilyenek például baleseti traumák ellátása, nagyméretű daganatok eltávolítása, sérült szerv mesterséges módon való pótlása vagy egy súlyos vérmérgezés megfékezése. Ezzel szemben az olyan lassú lefolyású betegségek gyógyítására, mint az Alzheimer-kór vagy a cukorbetegség, mintha már nem lennének meg a megfelelő eszközök. Dr. Lipton szerint azonban mindez nem az orvosok, hanem a képzés hibája.

Hol a hiba a gépezetben?

Az orvostudomány alapjai a Démokritosztól eredő materialista szemléletre vezethetőek vissza, amely szerint minden atomokból áll, és az anyagon kívül nem létezik semmi. Az emberi testet tehát csupán egy bonyolult gépezetnek tekintik. Azzal kapcsolatban pedig, hogy mi irányítja a működését, a gének felfedezése óta az az általánosan elfogadott álláspont, hogy minden a DNS által meghatározott. Így tehát az ember az örökölt hajlamok áldozata, és nem felelős a saját egészségéért.

A kvantumfizika azonban fordulópontot jelentett. E szerint az elmélet szerint ugyanis minden hullámokból, vagyis rezgésekből áll, amelyek felerősíthetik vagy gyengíthetik egymás hatását attól függően, hogy szinkronban vannak-e. Minden növény és állat rezgésekkel kommunikál. Ha egy gazella nem lenne képes beazonosítani a rezgések alapján egy oroszlán szándékait, az az életébe kerülne. Ugyanez érvényes az emberekre is. Ha képesek lennénk rezgések alapján tájékozódni, messze elkerülnénk a rossz kapcsolatokat, kizsákmányoló munkahelyeket, kellemetlen útitársakat és a késdobáló hangulatú szórakozóhelyeket. Csakhogy nem arra vagyunk szocializálva, hogy az intuíciónkat kövessük, hanem hogy mások előírásainak engedelmeskedjünk.

Dr. Lipton megemlít egy érdekes idézetet, amely szerint a nyelvet azért találták ki, hogy elrejtsük az érzéseinket. Véleményem szerint ez a megfogalmazás egy kissé sarkított. Természetesen egyezményes kódrendszer nélkül lehetetlen lenne elnyomni az intuíciónkat. Ugyanakkor ezen a szerepen kívül nagyon erős teremtő funkcióval is rendelkezik a nyelv. Ez igencsak kitágítja az ember lehetőségeit, ha megtanuljuk összehangolni a nyelvet az intuíciónkkal.

Mit jelent mindez az egészségi állapotunk befolyásolására nézve?

A hullámok összessége adja a mezőt. Albert Einstein szerint a mezőt kell tanulmányozni ahhoz, hogy megértsük a részecskék működését. Nincs ez másként az emberi test esetében sem. A szervezetünkben lévő 150 fehérje fogaskerekek módjára mind egy-egy funkciót hoz működésbe (pl. légzés, szívműködés, izomösszehúzódás). Ez a fajta viselkedés mindig úgy jön létre, hogy a fehérjék egy bizonyos jel (gyógyszer, kémiai anyag, hormon vagy rezgési hullám) hatására elmozdulnak, helyzetet változtatnak. A „rossz viselkedés” vagyis a betegség oka tehát lehet

• rossz fehérje: születési rendellenességek esetén – a népesség 5%-ára érvényes
• rossz jel: traumából, méreganyagokból vagy tudatunkból származóan

Tehát ha változtatunk a tudatunkon, változtathatunk a szervezetünk biológiai működésén is. A kromoszómák 50%- át DNS, 50%-át pedig a kettős láncot befedő fehérjék teszik ki. Az utóbbiak elmozdulása dönti el, melyik DNS-es szakaszok lesznek olvashatóak és válnak dominánssá. Az epigenetikus kontroll szerint a felfogásunk irányítja a jelet, és mivel felfogásunkat bármikor megváltoztathatjuk, nem vagyunk áldozatok!

Mivel a felfogásunk lehet helyes vagy helytelen, találóbb inkább hitnek nevezni. Így kijelenthetjük, hogy a hitünk az életünk elsődleges irányítója. Ezt az állítást alátámasztja a placebo hatás. De akadnak emellett egészen extrém példák is. Az USA déli részén van egy Baptista Fundamentális Vallási csoport, amelynek tagjai eksztatikus állapotba kerülve, csörgőkígyókkal maratják meg magukat és sztrichnint isznak toxikus mennyiségben, a mérgek mégsem hatnak rájuk.

A hétköznapokban azonban nem erre az erős hitre, hanem a kiszolgáltatottságra vagyunk programozva, így a mérgek hatnak ránk. Ha ezt a programot sikerülne felülírni, a hatalom az egészségünk felett teljes mértékben a mi kezünkben lenne. Ez azonban nem egyszerű feladat.

Miért betegszünk meg?

Dr. Lipton a stresszt nevezi meg a betegségek elsődleges okának. Ebben a gondolatban van is logika, hiszen a stressz állapotában, amikor bekapcsol az „üss vagy fuss” reflex, a vér azonnal a végtagjainkba áramlik. Ez azonban azt is jelenti egyben, hogy a zsigerek és az immunrendszer energiaellátása szinte teljesen lecsökken. A növekedés és a kórokozók kordában tartása tehát átmenetileg háttérbe szorul annak érdekében, hogy azonnali, ösztönös válaszreakciót adhassunk egy nehéz helyzetre. Ám hosszú távon a növekedés létfontosságú – még felnőtt korban is –, hiszen az elpusztuló sejtek helyett mindig újabbakat kell előállítania a szervezetünknek. Ha pedig az immunrendszerünk nem működik hatékonyan, a kórokozók megbetegítenek minket.

Szintén magától értetődő, hogy nem lehetünk egyidejűleg a növekedés és a védekezés állapotában. Vagy a taszítás/félelem állapota vagy a vonzás/jól lét állapota a meghatározó bennünk egy adott pillanatban. Én ugyanakkor kiemelném, hogy a stressz nem feltétlenül rossz, és a Dr. Lipton által leírt negatív állapotot is inkább rettegésnek nevezném. Maga a félelem csupán egy olyan jelzés, ami óvatosságra int bennünket egy bizonyos helyzetben, és ha hallgatunk rá, könnyedén megszüntethetjük a „szükségállapotot” is a szervezetünkben. Emellett a komfortzónánk elhagyása is kiválthat belőlünk félelmet, hiszen a régi, biztonságos helyzetet feladjuk valami ismeretlen kedvéért. Ám jó esetben ez az állapot sem tart sokáig, hiszen gyorsan hozzászokunk az új körülményekhez.

A gondot tehát nem feltétlenül maga a stressz jelenti, hanem sokkal inkább annak tartós fennállása. Ez akkor történhet meg, ha elhallgattatjuk az intuíciónkat, és a belénk nevelt engedelmesség miatt nem távolodunk el idejében egy számunkra mérgező élethelyzetből.

Dr. Lipton arra is rámutat, hogy a stressz kiiktatásával még csak semleges állapotban vagyunk, ami kevés a jól léthez és az egészséghez. A növekedésre serkentés legnagyszerűbb eszköze nem más, mint a szeretet. Látványos példa erre a Ceausescu korszakban Romániában árvaházba adott gyermekek esete. Mindent megkaptak a fizikai szükségleteik kielégítésére, ám a szeretetben hiányt szenvedtek. Bár később örökbe fogadták őket, a korábbi hiányállapot miatt maradandóan tanulási nehézségekkel, figyelemhiánnyal és depresszióval küzdöttek.

Dr. Bruce Lipton előadását itt tudjátok megnézni: