Ezen a héten egy olyan harcművészetet mutatok be Nektek, ami nem egy mesterhez és a filozófiájához, hanem egy népi kultúrához, méghozzá a miénkhez kötődik. A baranta igazi hungarikum, amely a IX. és XX. század között élt magyarság fegyveres és puszta kezes technikáira épül.
Ez a tradicionális harcművészet eredetileg a magyarság olyan szabad jogállású tagjaitól származik, akiknek nem csupán kiváltsága, hanem kötelessége is volt a hadakozás. Olyan tudásanyagot halmoztak fel, amelynek a mesteri szintre csiszolt technikák mellett egy sajátos taktikai modell, személyiségfejlesztési elv és filozófia is részese volt.
Mi volt az a bizonyos filozófia?
Az, aki a barantát gyakorolja magyarul él, gondolkodik és cselekszik minden pillanatban. Nem őrzi a hagyományokat, hanem éli és teremti őket, köréjük építve fel mindennapjait. Alapvető számára, hogy a legapróbb részletekig megismerje és a magáévá tegye az általa tanult harci értékeket kifejlesztő magyar kultúrát. Ez hatja át egész észjárását, és ez köszön vissza akkor is, amikor véget ér a küzdelem, és elérkezik az ének és tánc ideje.
Fontos, hogy a baranta gyakorlói soha nem valami ellen, hanem mindig valami mellett harcolnak. A fókuszukat tehát az elérni kívánt célon és a megvédeni kívánt értékeken tartják, ezeknek adva erőt ahelyett, amivel szembe mennek. Az ilyen módon élő és gondolkodó harcosok pedig igazán elszánt és roppant erejű ellenfelek.
Mit jelent a baranta szó?
Mindenhol, ahol ez a szó fennmaradt (elsősorban az ország nyugati és déli peremvidékén) egy kicsit mást értettek rajta. Utaltak vele fegyveres vetélkedésre, megmérettetésre, harcra vagy hadjáratra való felkészülésre, törvényesen alkalmazható erőszakra, illetve az erőszak alkalmazására. A leghízelgőbb jelentést a Somogyvár környéki hagyomány tulajdonította a szónak: náluk a barantázók olyan harcosok voltak, akik a fegyverforgatásban való kiválóságuk mellett a legmagasabb erkölcsi követelményeknek is megfeleltek, így méltóvá váltak rá, hogy a régi törvények oltalmazójának (Horka) felesküdött segítői legyenek.
Ma a baranta az önálló magyar harci irányzatot jelenti abban az esetben, ha csupán versengésről, felkészülésről, békeidőszakon belüli gyakorlatozásról szól. Az ellenség megsemmisítésére való törekvést böllönnek nevezik. Az ehhez kapcsolódó elemeket elsősorban hivatásos katonák és oktató szintet elért barantázók sajátíthatják el.
Hogyan harcolnak a barantázók?
A fegyveres- és eszközös harci táncok nagy jelentőséggel bírnak a mozdulatok kialakításában. A baranta tehát számos harcnemet magában foglal a nagy hatótávolságú, hagyományos fegyverektől a közvetlen közelharcig. A legfontosabb fegyvereik: íj, szablya, kard, rövid és hosszú bot, fustély (ez is egy botféleség), kelevéz, kopja, fokos, pajzs, csatabárd, ostor, csatacsillag, kés.
A pusztakezes technikáknak meghatározó elemei a küzdelmet befejező feszítő, fojtó mozdulatok. Ezeket legtöbbször már álló helyzetben kialakítják, és a földharc során már csak szorosabbra fogják.
A gyalogos szakág (thug) mellett a barantának lovas szakága (ráró) is létezik. Ez utóbbi a lóval való együttműködés igen magas fokát követeli meg, ugyanis a hátasok irányítását mindenféle lószerszám nélkül kell végrehajtani.
A baranta és a Kianit Szövetség
Az olyan a harcosok számára, akik már megtanulták kordában tartani erejüket és meghaladni az egójukat, elengedhetetlen a barantához kapcsolódó, rengetegféle harcnem elsajátítása. Habár a Bellicosus- család tagjai mind különböző létsíkról, más-más kultúrák követeiként érkeztek, a közös célért és a közös értékek védelméért való harc mindannyiuk számára rendkívül erős jelentőséggel bír.
Rowena magisztra éppen ezért pártolja a versenyeket az Őselemek Próbáján már átesett, érett tűznovíciák és novíciusok esetében. Az egyéni versenyek segítenek lemérni a tanítványoknak, hogy mi az, amiben fejlődniük kell, a csapatharcok pedig tökéletes lehetőséget kínálnak a közösségben való együttműködés elsajátítására. Ezekre a megmérettetésekre gyakran kerül sor, ám a kelta ünnepekkor szokásos harci játékokkal ellentétben nem a nagyközönségnek szólnak, így csak ritkán nyilvánosak. A résztvevők ilyenkor egyedül testi erejükre és ügyességükre támaszkodnak, mágiát egyáltalán nem használnak.
Forrás:
https://magyartudat.com/baranta-a-magyar-fegyveres-es-pusztakezes-harcmuveszet/
0 hozzászólás