Újév alkalmából ma végre felavatom a Szívmágia-életkép szemlélő rovatot. Választásom elsőként A beavatott című filmre esett. Valószínűleg mindenki ismeri már azt a csoportrendszeren alapuló disztópikus világot, amit a Műveltek, Bátrak, Barátságosak, Őszinték és Önfeláldozók kasztjai népesítenek be, és ahol az Elfajzott főhősnő, Tris egy szebb jövőért harcol. Maga a könyv engem nem igazán fogott meg, bár sok lehetőséget rejt magában az alapötlet. Ez a potenciál azonban mégis inkább a filmvásznon bontakozik ki.
A beavatott-filmkritikák megoszlanak azzal kapcsolatban, hogy jónak tekinthető-e ez a történet. Az ellenzők általában a kidolgozatlan és hiteltelen társadalmi modellre szoktak hivatkozni. Valóban akadnak logikátlanságok a rendszer tekintve, ugyanakkor A beavatott jelen korunk szempontjából is érdekes problémákat vet fel.
Mit tanít meg számunkra A beavatott?
Nem esik szó róla, miféle katasztrófa sújtotta a világot, amire a csoportrendszer jelentette a megoldást. Ennek ellenére érdemes elgondolkodni a kiváltó okon, és azon, hogy az új rendszert valóban a béke megszilárdításáért hozták-e létre. Egy kapitalista szemléletű világban a diktatúrát nem lehet egyik pillanatról a másikra bevezetni. A válságot tehát valószínűleg a vezető réteg rendezte meg azért, hogy ennek ürügyén a korábbinál szélesebb kontrollt gyakorolhassanak az embereken.
Kifejezetten érdekesnek találom azt is, hogy az Önfeláldozók csoportja kapta a vezető szerepet, mondván, őket nem fogja megrontani a hatalom. Ez kétségkívül igaz is, hiszen ezek az emberek egész életükben azon munkálkodnak, hogy kiirtsák magukból a becsvágyat. Ugyanakkor azok, akik ennyire szélsőségesen kizárólag az önfeláldozás erényére hagyatkoznak, nem képesek kellő erővel képviselni a rájuk bízottakat, így szintén alkalmatlanok vezetőnek.
Véleményem szerint az, hogy az Önfeláldozók kapták meg a hatalmat, csupán látszatgesztus volt a többi csoport részéről. Ez rövid távon azt a célt szolgálta, hogy az emberek egy kicsit megnyugodjanak a zavargások után, másfelől az Önfeláldozóktól elragadni az irányítást nem jelent túlságosan nagy kihívást.
Nem véletlen az sem, hogy a Műveltek voltak azok, akik összeesküvést szőttek a hatalom átvételére. Sőt, figyelembe véve, hogy a tudás hatalom, valójában kijelenthetjük, hogy végig ők voltak helyzeti előnyben. Ez fokozottan igaz egy olyan technokulturális társadalomban, amilyen a nem is olyan távoli jövő Chicagoja. Ráadásul az, aki a műveltség mellett semmilyen más erényt nem kezd el kimunkálni magában, hamar megérzi a kísértést arra, hogy Istent játsszon.
A Műveltek számára tehát minden adott, hogy a háttérből manipulálják az embereket. Erre a legkirívóbb példa, amikor beadják a Bátor katonáknak az újonnan kifejlesztett szérumot, elhitetve velük, hogy ez az ő egészségük védelmében történik. Ám valójában irányítható zombikká tették a legerősebb csoportot, amelynek tagjai így már gondolkodás nélkül, parancsra öltek.
Cseppet sem meglepő módon egyedül az Elfajzottakra nem hatott a szer. Ezt a fajta megbélyegzést azok az emberek kapják meg, akik nem sorolhatóak be egyértelműen az öt csoport valamelyikébe, ezáltal pedig nehezebben manipulálhatók és veszélyt jelentenek a rendszerre nézve. Az, hogy az Elfajzottak ki tudják vonni magukat a szérum hatása alól, egyszerre jelentheti azt, hogy eleve van valami különleges az agyuk kémiájában, ami eltér a legtöbb emberétől, illetve szimbolikusan utalhat a kritikus gondolkodás képességére.
Rendkívül meghatározónak találtam még a Bátrak és az Elfajzottak eltérő reakcióját is a kiképzés során a félelmeket előhívó szérumra. Ez a különbség egy olyan lényeges pont, ami a könyvben egyáltalán nincs jól kidolgozva, a filmben viszont nagyon szépen megjelenik. A Bátrak a félelmeiket legyőzve valamiféle megoldást keresnek a szimulált valóságban, ami kisegíti őket a szorult helyzetből. Ezzel szemben az Elfajzottak még tudatosabban felülemelkedve az őket megbénító érzésen ráismernek arra, hogy a fulladás, a tűz, a mélység vagy a gyilkos madarak csupán illúziók, és a saját elméjük teremti őket. Mindkét megküzdési mód eredményre vezet, ám az Elfajzottaké itt is hűen leképezi a kritikus gondolkodást.
Látható tehát, hogy bár A beavatott alapvetően young adult történet, rengeteg fontos mondanivalót tartogat az idősebb korosztály számára is. Kifejezetten ajánlom mindenkinek, aki még nem látta a filmet, de aki igen, annak is érdemes lehet időről időre újra nézni
0 hozzászólás