Elérkeztünk a második levegős jegyhez, vagyis a Mérleghez. A Szűzzel ellentétben, aki az egyszerűség híve, ez a minőség él-hal a szépségért és a művészetekért, képviselője pedig nem más mint Diotor Aequitos magiszter, a mágikus fajok mestere.

Mint levegős jegy, a Mérleg is egyfajta közvetítő szerepet tölt be a többi jegy között. Ugyanakkor – az Ikrekkel ellentétben – ő nem elsősorban az intellektus, hanem az érzések és benyomások világában mozogva kapcsol össze egymással különböző embereket, közösségeket és eszméket. Tisztában van vele, hogy mindenkinek megvan a saját igazsága, így remek érzékkel, igazi diplomataként képes közelíteni egymáshoz akár teljesen ellentétesnek tűnő álláspontokat is. Ám éppen emiatt az adottsága miatt időnként bizonytalannak és döntésképtelennek tűnik, ha saját véleménye megalkotásáról van szó.

A Mérleg számára a művészet és a szépség nem csupán lételem, hanem a harmóniateremtés eszköze is. Éppen ezért teljesen másként „fogyasztja” ezeket, mint a Bika, akinél a hangsúly a birtokláson és az anyagi világ élvezetén van. A Mérleg sokkal éteribb módon közelít az esztétikum szférájához. Egy jó borvacsora nála csak bevezető a legújabb könyvről, színdarabról vagy kiállításról való eszmecseréhez. Sőt, gyakran ő maga is alkot valamilyen művészeti ágban. Cseppet sem meglepő tehát, hogy a Mérleg archetípusa a Művész.

Exhibicionista

A legalacsonyabb tudatszinten a Mérleg legfőbb vágya tetszeni a világnak, és ilyen módon megtapasztalni a szeretetet/szerelmet. Egyedül az a fontos számára, hogy mások szimpatikusnak találják őt, de törekvése mögött nincs valódi lelki tartalom. Elszántan igyekszik felhívni magára a figyelmet, éppen úgy, mint azok az influencerek, akik a közösségi média csatornáin kattintásokra vadászva produkálják magukat, ám valójában semmiféle értéket nem nyújtanak. Előadása, megjelenése és egész lénye csupán felszínes, formai esztétikum, az érzékeket tökéletesen kiszolgáló külsőségek halmaza.

Művész

Ezen a szinten az illető már beleérez egy nagy igazságba, miszerint az Egység keresése kulcsfontosságú minden ember számára. Ő maga is ezt kutatja a művészet és a párkapcsolati szerelem által. Ráadásul a tudatalattiban megjelenik a késztetés az anyagi szint esztétikai kifinomítására. A Mérleg itt már látja, hogy a fizikai forma nem adhatja meg a megfelelő alkímiai oldást, ezért a művészet és az erotika révén próbál meg kitörni erről a síkról. Még mindig nem a valóságot látja, de most már legalább egy új szemüvegen keresztül szemléli az esztétikai formák világát.

Azért keresi az ideális kapcsolatokat mert szeretne harmóniát teremteni a különböző emberek és eszmék között. Ennek érdekében kiegyensúlyozottságra és békességre törekszik, kommunikációjában a diplomáciát részesíti előnyben. Ám ennek árnyoldalaként képtelen a gerinces állásfoglalásra. Többnyire köntörfalaz, mérlegel, hezitál, mellébeszél, kerülve a határozott véleménynyilvánítást, mert úgy érzi, az bántó lehet. Nem látja be, hogy ezzel önmegtagadó, káros kompromisszumokat köt, ami által elnyomja saját szívének vágyait.

Az erotika művészetének apostola

A legfelső tudatszinten a Mérleg már tisztában van vele, hogy a fő életfeladata az eredendő egység állapotának (unio mystica) visszaállítása. Jól tudja, hogy az anyagtól és az érzékiségtől függetleníteni kell a szeretetet, mert nem a testi esztétikum, hanem a lelki intimitás a fontos. Ennek a tudatszintnek a legfontosabb felismerése az, amikor megpillantjuk és megérezzük a másik emberben önmagunkat (meglátjuk a másikban az isteni szikrát).

Diotor Aequitos magiszter

Diotor Aequitos magiszterről már gyermekként kiderült, hogy rendkívüli tehetséggel áldotta meg őt az Ég. Amikor énekelt, kristálytiszta, gyermeki hangjával mindenkit elkápráztatott a városban, ráadásul az embereket különös béke szállta meg. Innen származik a mellékneve, az aequitas szó változata, ami lelki nyugalmat, kiegyensúlyozottságot jelent. Ám a hab a tortán a fiú képességeit illetően az volt, hogy képes volt dalolni bármelyik madár hangján, ugyanis a világok minden állatának és mágikus lényének nyelvén beszélt. Édesapja kissé rideg és mogorva ember volt, aki nem sok időt töltött a családjával, ám még ő is azonnal észre vette, hogy Diotor kiemelkedik testvérei közül. A férfi a leghíresebb mesterhez járatta fiát, bár éjt nappallá téve dolgoznia kellett, hogy fizetni tudja a leckéket. Ám erőfeszítéseinek meglett az eredménye. Diotor mindössze tizenhárom éves volt, amikor egy a szomszédos országból érkező főúr felfigyelt az énekére és felfogadta őt bárdnak.

A fiú rendkívüli módon élvezte új, fényűző életét a főúr palotájában. Viszonylag jómódú kereskedő apja mellett korábban sem szenvedett hiányt semmiben, ám általában be kellett érnie a legalapvetőbb, legegyszerűbb ételekkel és ruhadarabokkal. Otthon soha nem kóstolt olyan ínyencségeket vagy viselt olyan pompás selyemből, bársonyból és bőrből készült kelméket, mint bárdként. Ráadásul kellemes baritonná erősödött hangjának és virtuóz lantjátékának csodájára jártak új urának vendégei.

Ám ahogy teltek az évek, Diotor egyre inkább megcsömörlött a fényűző, de valójában lélektelen élettől. Mivel az éneklésen kívül más dolga nem volt, sokat kóborolt a környező faluban. Látta, hogy a magas adók mellett milyen fáradtságos munka árán teremtik meg az emberek az alapvető életfeltételeket saját maguk számára, miközben ura mértéktelenül szórja a pénzt. Diotor nem bírta már őszinte szívvel hirdetni ura dicsőségét. Ráadásul apja – annak ellenére, hogy a fiú folyamatosan támogatta a családját –, egyre több és több pénzt követelt.

A fordulópontot az jelentette, amikor Diotor beleszeretett a környékbeli füvesasszony lányába Diórába. A földesúr természetesen hallani sem akart arról, hogy a szerelmesek egybe keljenek. Így Diotor cselhez folyamodott: megrendezte saját halálát, majd Diórával együtt egy távoli országban telepedtek le. A lány alaposan elsajátította édesanyja mesterségét, Diotort pedig varázsképessége alkalmassá tette arra, hogy egyfajta suttogóként segítsen a beteg vagy sérült állatokon. Így az ifjú pár szerényen, de békességben és szerelemben élt. Amikor pedig együtt énekeltek, olyan varázslatot idéztek meg, amelyre Diotor egymaga soha nem volt képes.

Diotor és Dióra együtt csatlakoztak a Kianit Szövetséghez is, negyvenéves koruk körül, amikor négy gyermekük már kirepült a családi fészekből. A férfi, aki kimunkálta magában a valódi szépség szeretetét, a mennyei szerelemre való nyitottságot, a harmónia teremtés képességét és természetesen a mágikus fajok ismeretét, tizennyolc évvel később elnyerte a magiszteri tisztséget. Ma kilencvennyolc évével ő az egyik legöregebb mester. Sajnos a felesége már nem él, de Diotor továbbra is szerelmes az ő Diórájának emlékébe.

Forrás: Chiron Astrologos