A második vízjegy következik, vagyis a Skorpió. A kellemes, könnyed természetű Mérleg után most egy sokkal súlyosabb és mélyebb minőség bontakozik ki. Vannak, akiket a frász kerülget a zodiákus nyolcadik tagjához társított mérges fullánk, kiapadhatatlan bosszúszomj, a tudattalanban alattomosan lappangó tartalmak és a halál gondolatától. Ám – ahogyan azt Iris Astutas magisztrának, a varázsigék mesterének és a Delerius család vezetőjének életútja bizonyítja – a Skorpió sötét és félelmetes minősége képes az átfényesedésre.

Míg az első vízjegy, a Rák egy kellemesen meleg öbölre emlékeztet, amely lágy anyai szeretettel ölel körül mindenkit, a Skorpió sokkal inkább hasonlít egy feneketlen kútra, amelybe belenézve csupán feketeséget látunk. Nem képes elviselni a felszínes dolgokat, egyedül a mélyben húzódó, nyers valóságot tartja figyelmére érdemesnek. Rendkívül szélsőséges egyéniség, akit a „mindent vagy semmit” elv vezérel. Ez a fajta életszemlélet persze újra és újra emberfeletti próbatételek elé állítja a Skorpiót, amiken a fejlődési szintjének megfelelően igyekszik átküzdeni magát. Sőt, gyakran elvárja, hogy mások is hozzá hasonló mélységekbe ereszkedjenek le. Amikor pedig senki nem akarja őt követni a megterhelő útra, értetlenül áll az előtt, hogy a többi ember a béke kedvéért felszínes féligazságokkal is beéri. Nem csoda tehát, hogy a Sámán archetípusát társítják hozzá.

Fekete mágus

Ezen az alacsony szinten a Skorpióra erős dualitás jellemző, ami miatt folyamatosan dúl benne az élet és halál örök párharca. A Mérleggel ellentétben nem a romantikus szerelem, hanem a mindent felforgató szenvedély a lételeme. Ám éppen az intenzív érzékiség és végletekig fokozott szexualitás révén kerül bele az anyagi létezés legnagyobb csapdájába, mint egy légy a pók hálójába. Belső küzdelmét igyekszik a tudatalattijába száműzni, miközben titkon azt reméli, hogy addiktív ösztönkésztetéseinek kielégítésén keresztül eltörölheti az elmúlás kínját és az anyagba zártság gyötrelmeit.

A Skorpió gyakran olyan elszántan igyekszik szabadulni saját Poklától, hogy inkább másokra borítja azt, mint hogy szembe nézzen vele. A szenvedély hajszolása közben visszaél saját vonzerejével, és cseppet sem törődik vele, hány összetört szívet és romba dőlt életet hagy maga mögött. Valóban úgy viselkedik tehát, mint egy fekete mágus, aki sötét erejével szüntelenül pusztít.

Kutató remete

A köztes szinten a Skorpió már erősen érzi egy felsőbb valóság közelségét, de még nem képes megragadni azt. Szenvedéllyel kutatja a végső igazságot, amely képes lehet felszabadítani a lelkét. Úgy gondolja, hogy a létezés megértése az anyagon keresztül lehetséges, ezért az alkímiában, genetikában, plasztikai sebészetben keresi a megoldást. Ugyanezt az ősi lényeget próbálja megélni a testi gyönyörökben, az érzéki kéjben, sőt ugyanez vonzza az okkultizmushoz és a metafizikai tanokhoz is. E folyamat közben szétszedi az anyagot, de nem találja a lényeget, hiszen még nem lépett ki az anyagi formák rabságából, lelke még nem szabadult fel a szenvedélyes vágyak általi megkötözöttségből. A polarizálódás még mindig erős benne. Az egyik pólus az anyagi szinthez köti és az élet élvezetét képviseli, míg a másik már a magasabb szellemi utat jelenti és erősen késztet az önfeláldozásra. Ennek hatására olyan extrém személyiséggé válik, aki vagy hedonistaként a végletekig kiélvezi az életet vagy aszkétaként a végletekig elutasítja azt.

Fehér mágus

A legmagasabb szinten már sokkal öntudatosabban jelenik meg a lélek és transzcendencia szomjas kutatása. A Skorpió itt már abszolút önzetlen módon próbálja meg feltárni az okkult titkokat és megismerni a metafizikai misztériumokat. Már tökéletesen belesimult a pusztulás és az újjászületés örök körforgásába, így megbékélt a mulandóság és az anyagba zártság gondolatával. Azt is jól tudja, hogy a spirituális harcos igazi sikere az önmaga felett aratott végső győzelem, vagyis az ösztönök korlátai alól való felszabadulás. Útja pedig csak a belső titokzatos ösvényen át vezethet.

A „fehér sassá változott” szellemi útkereső arra is ráeszmélt, hogy a spirituális út valójában csak egyedül járható mert végső soron nincs semmilyen útitárs. Emiatt válik számára a legfontosabbá az elvonult meditációk általi Önmagára találás, az elme hamis hangjainak lecsendesítése és az asztráltest csábításainak legyőzése vagyis az ösztönök uralása által.

Iris Astutas magisztra

Iris Astutas magisztra maga is átégett a Skorpió fejlődési útján. Mellékneve az astutus szóból származik, ami ravaszt vagy furfangost jelent. Kiemelkedően fejlett hatodik érzékének segítségével már gyermekként könnyedén belelátott másokba. A Fekete Naják rendje ezért hamar felfigyelt rá, és magukkal vitték őt, hogy kiképezzék mindenre, amit egy valamire való Kígyó-Sámánasszonynak tudnia kell. Iris eleinte sírt és duzzogott, amiért a Naják kitépték őt szülőfalujának meghitt biztonságából. Ám a bonyolult varázsigék, az alkímia, a mérgek és ellenmérgek keverése, később pedig a tantrikus misztériumok megismerése bőségesen kárpótolták a tudásra éhes lányt.

Amikor azonban Iris felnőve, beavatott Fekete Najaként meg akarta látogatni a családját, egy porig égetett falu képe, és holttestek sokasága fogadta. A lány olyan iszonyú haragra gerjedt, amilyet korábban még sohasem érzett. Tudta, hogy nem nyugodhat, amíg le nem számolt a családja gyilkosaival. A hátrahagyott nyomok alapján kiderült, hogy egy ellenséges horda katonái indítottak támadást ellenük.

Iris tisztában volt vele, hogy karmikus adósságot halmoz fel, ha bosszút áll szeretteiért, de nem törődött vele. A horda nyomába eredt, és miután rájuk akadt, elcsábította a vezér egyik fiát, bűbájt bocsátott rá, és rávette, hogy mérgezze meg a vízkészleteiket. Ám miután férfiak, nők és gyerekek tucatjai haltak meg görcsök között fulladozva, és a szerencsétlen fiút felakasztották, Iris szemernyit sem érezte jobban magát. Egyre növekvő üresség kerítette őt hatalmába, amely lassanként felemésztette a lelkét.

A Fekete Naják nem sokat törődtek sem a lány tettével, sem a fájdalommal, amin keresztül ment. Egyfelől úgy gondolták, a fiú megbűvölésével és a víz megmérgezésével Iris számot adott a náluk megszerzett tudásáról, másfelől mindazt, ami a lány szeretteivel történt, elkerülhetetlennek tartották ahhoz, hogy le tudja zárni régi életét.

Iris egyre értelmetlenebbnek és kilátástalanabbnak érzett mindent, ráadásul a gyilkosságok súlyos teherként nehezedtek a lelkére. Már azt fontolgatta, hogy végez magával, amikor eljöttek érte a Kianit Szövetség mesterei. A lány úgy lépett át Roanaa szigetére annak a reményében, hogy a Fény szolgálatába állva jóvá teheti bűneit, ahogyan a fuldokló kapaszkodik az utolsó szalmaszálba. Iris különlegesen fejlett hatodik érzékével rendkívül jó szolgálatot tett a Kianit Szövetségnek; nem egyszer megmentette társai életét vagy segítette győzelemre őket egy-egy csata során. Emellett rendkívüli vonzalmat mutatott a varázsigék tanulmányozása iránt, amelyeket mind misztikus rejtvényeknek tekintett, sőt, ő maga is alkotott néhányat. Erős adottságai és elszántsága alkalmassá tették őt nem csupán a a mesteri címre, de arra is, hogy a Delerius család vezetőjévé váljon. Silvanus örömmel bízta meg Irist a kettős felelősséggel, mert minél több esélyt akart adni neki, hogy jóvá tegye azt, amit elkövetett.

Forrás: Chiron Astrologos